Van egy ősrégi, mégis gyakran félreértett kereskedési technika, amely sok nagyon eredményes forex stratégiának adja az alapját. A fedezésről, vagy angol szóval hedge technikáról van szó, aminek tömören annyi a lényege, hogy egyidejűleg vételi és eladási pozíciók is lehetnek nyitva ugyanazon a devizapáron. Általában (de nem feltétlenül) ez azt is jelenti, hogy minden pozíciót nyereségben zárunk, a veszteséges pozíciók nyitva maradnak addig, amíg újra nyereségbe nem kerülnek. A módszer hívei szerint ha nem realizálunk veszteséget, hosszú távon mindenképpen nyereségre vagyunk ítélve.  Az ellenzők egyszerűen butaságnak tartják a dolgot, hiszen ha nyitunk egy vételt, majd utána egy ugyanakkora eladást is, azzal pontosan ugyanazt érjük el, mintha lezárnánk az elsőként nyitott vételi pozíciót, de így ráadásul naponta swap költséget is fizethetünk a két nyitott pozíció után. Ahogy az lenni szokott, mindkét oldalnak sok dologban igaza van, de a teljes kép ennél valamivel összetettebb. 

Önmagában a hedgelés még senkit nem tett nyereségessé hosszú távon. Amíg nagyobb trendek híján oldalazva mozog az ár, csodás eredményeket érhet el vele bárki. Ilyenkor teljesen mindegy, milyen megfontolás alapján melyik irányba nyitunk pozíciót, viszonylag hamar nyereségben fog záródni, és addig sem cipel magával túl sok nyitott veszteséget, hiszen az árfolyam soha nem távolodik el túlzottan egyik irányba sem. Ha viszont egyszer lendületesen megindul a piac, a jó irányban álló pozíciók gyorsan lezárulnak nyereségben, és ott marad több-kevesebb rossz irányú pozíció, melyeken folyamatosan nő a nyitott veszteség. Attól, hogy nincs lezárva, ez a veszteség ugyanúgy csökkenti a tőkét, és rossz esetben könnyedén le lehet nullázni egy kereskedési számlát egyetlen lezárt veszteség nélkül is. 

Másrészt viszont a rendszeres veszteség realizálás hátrányait sem nehéz belátni. Ha egyszer egy pozíciót veszteségben lezártam, az már az enyém, csökkenti a tőkémet. Ha legközelebb ugyanakkorát nyerek, csak ugyanott vagyok, ahonnan elindultam. Ahhoz, hogy nyereségem is legyen, egy veszteség után két nyereségre van szükségem, feltéve, hogy ugyanakkora összegűek a nyereségek és a veszteségek. Hát persze, ezért kell legalább háromszoros kockázat-hozam arányú pozíciókat nyitni, mondják most kórusban az okosok. Ha egy nyereség háromszor akkora, mint egy veszteség, még abban az esetben is nyereséges tudok maradni, ha sokkal gyakrabban vesztek, mint nyerek. Legyen például ötször 1 dollár veszteségem, aztán csak kétszer 3 dollár nyereség, és még mindig 1 dollár pluszban vagyok. Ki ne tudna hét esetből kétszer nyerni? Ez még akkor is sikerül, ha pénzfeldobással döntöm el, vétel legyen, vagy eladás. Csakhogy ez tiszta önbecsapás. Minél közelebb a stop és távolabb a profitcél, annál nagyobb eséllyel fog veszteségben záródni a pozíció. Ha háromszoros az arány, akkor hosszú távon pont háromszor akkora esélyem van veszíteni, mint nyerni, hacsak nem rendelkezem nagyon pontos módszerrel az árfolyammozgás előrejelzésére (ilyen módszerről nem tudok, ha valaki igen, érdekelne). 

A helyzet az, hogy rendszeres veszteség realizálással ugyanolyan könnyen le lehet nullázni egy számlát, mint anélkül. A stoppolgatós stratégiáknak trendelő piacon van nagyobb esélyük nyerni, a stop nélkülieknek pedig oldalazó árfolyamok idején. Mivel azonban trendelés vagy oldalazás kérdésében ugyanúgy utólag lehet csak okosnak lenni, mint abban, hogy emelkedni vagy esni fog az árfolyam, ettől a felismeréstől sem érdemes azonnali nyereséget várni. 

Egy jó hedge stratégia valahol a két szélsőség között helyezkedik el. Nem realizál feleslegesen veszteséget, és ezzel az idő nagyobbik részében jellemző sávozó mozgások idején könnyen termeli a profitot, ugyanakkor az ellentétes irányú pozíciónyitások segítségével kezeli a kockázatot, ideális esetben mindig közel egyensúlyban tartva a nyitott vételek és eladások mennyiségét, hogy a nagyobb egyirányú ármozgások ne okozzanak túl nagy visszaeséseket. Így mindig lesznek a számlán nagy veszteségben lévő nyitott pozíciók, a számlatörténetben viszont csak nyereségek gyűlnek. Ha sikerül elérni, hogy a lezárt nyereség gyorsabban nőjön, mint a nyitott veszteség, akkor a hedge stratégia stabilan nyereségessé válik. 

Csakhogy ez egyáltalán nem könnyű, és a stratégia lényege itt kezdődik. Nagyon sok tényezőt kell hozzá jól összehangolni. Nem mindegy, hogy mekkora a nyereség, amit pozíciónként lezárunk. Túl kevéssel ugyanúgy nem jó beérni, mint túl sokra várni. Trendirányba, vagy éppen trend ellenében érdemes nyitni a pozíciókat? Egyáltalán merre van a trend? Mekkorák legyenek a pozíciók? Mikor van kisebb, és mikor nagyobb esély arra, hogy egy pozíción nagyobb veszteség gyűljön össze? A tőlem telhető legjobb választ ezekre a kérdésekre a Napi 1 százalék stratégia adja meg. Kiegyensúlyozott teljesítménye mellett van még egy egyedülálló előnye: szerintem nincs még egy rendszer, amellyel kevesebb időráfordítást kívánna a kereskedés. Naponta háromszor 1-2 perc odafigyeléssel lereagálja a piac teljes 24 órás mozgását. 

És igen, igazuk van azoknak, akik szerint azonos méretű 4 darab vétellel és 5 darab eladással egy számlán pontosan ugyanazt az eredményt lehet elérni, mint 1 darab eladással. Egészen addig, amíg valamelyik le nem zárul, mert akkor már változik az ellentétes irányú pozíciók mennyisége, például 3 vételre és 5 eladásra. Az egymással szemben nyitva hagyott pozícióknak ez az értelme, lezáródásukkor automatikusan változtatják a nettó pozíciót. Elvileg ezt is le lehet követni megfelelő függő megbízások elhelyezésével, van, aki meg is csinálja. De ez már a haladó szint, és nincs rá feltétlenül szükség. Mivel a számlamérethez képest igen kis pozíciókkal és viszonylag kevés üzletkötéssel dolgozik a stratégia, a swap költség hosszú távon nagyjából 10 százaléka a nyereségnek. Ez soknak tűnhet, de érdemes tudni, hogy a legtöbb stratégia azonos méretű számlán a nagyobb pozícióméret miatt ennél több swap költséget termel, aki pedig egész rövid távon üzletel, az spread formájában ennek a sokszorosát költi el. 

Hasonlóan minden kereskedési rendszeremhez a Napi 1 százalék stratégia is teljesen mechanikus. Ez azt jelenti, hogy egyértelműen meghatározott szabályrendszer szerint történnek az üzletkötések, kereskedés közben egyszer sem kell döntést hozni. Így nem szükséges hozzá semmilyen ismeret vagy tapasztalat, mindenki kezében ugyanazt az eredményt produkálja, remélhetőleg továbbra is legalább olyat, mint eddig.