Hosszú idő után újra egy legendás hírű, népszerű tőzsdei guru és oktató könyve került a kezembe, melyben természetesen arról ír, hogyan is kell sikeresen kereskedni. Általában a feléig sem jutok ezeknek a könyveknek, mert annyira egy kaptafára készülnek, hogy a megkezdett mondatokat magamtól is be tudom fejezni, és ez az első néhány fejezet után mindig unalmassá válik. Természetesen semmi pénzre váltható információ nincsen bennük, a mondanivaló lényege, hogy a kereskedés egyfajta művészet, amihez nem lehet recepteket adni, hanem bizonyos készségeket kell kifejleszteni magunkban, így hosszú évek alatt esélyünk van rá, hogy a személyiségünkkel összhangban álló kereskedési stratégiát találjunk, és azt folyamatosan fejlesszük a piac változásaihoz alkalmazkodva. Én erről mindig azt gondoltam, hogy alattomos mellébeszélés (a rendszerint angol anyanyelvű szerzők kedvéért: bullshit), de most elképesztő párhuzamot fedeztem fel az élet egy teljesen más területén.

A szokásos családi síeléseket gyakran kisebb-nagyobb társasággal együtt szervezzük, idén velünk tartott két teljesen kezdő lány is. Egyiküknek még soha nem volt a lábán síléc, a másiknak már igen, de ez sem jelentett túl sok előnyt számára. Én elég jól síelek, húsz évvel ezelőtt még síoktatói képesítést is szereztem Ausztriában, de nem sokkal később az akkoriban újdonságnak számító snowboardra váltottam, mert a lassan unalmassá váló síeléshez képest ebben sokkal több fejlődési lehetőséget, és mozgásélményt találtam. A snowboardozást annyira élvezetessé tévő működési elvet azóta a sígyártók is átvették, és mostanára a hagyományos léceket teljesen kiszorította a carving sí. Ezzel pontosan ugyanúgy lehet élen siklani, mint snowboard-dal, és így a síelés élvezeti értéke a korábbinál közelebb került a snowboardozáshoz, bár utolérni szerintem nem tudja. A carving sí persze nem magától siklik úgy, ahogy kell, csak akkor, ha a megfelelő technikával használják. Hagyományos módon is könnyebb vele menni, mert rövidebb, és fordulékonyabb, mint a régi hosszú, merev, „dióverő” lécek, de annak semmi köze nincsen a carvinghoz.

Az utóbbi néhány évben alkalmanként én is újra síelek, mert így sokkal egyszerűbb együtt haladni a családom különböző korú és tudású tagjaival. Számomra teljesen természetes a carving technika, hiszen a snowboardon is ehhez szoktam hozzá, és mindig furcsálltam, hogy az emberek nagy része carving léccel is a hagyományos módon csúszik, sőt, a síiskolák továbbra is ezt tanítják. Az oktatók arra hivatkoznak, hogy a carving technika nagyon nehéz. Szerintük először magas szinten el kell sajátítani a hagyományos iskolát, ezután jöhet csak a carving. Én ezt mindig fordítva éreztem, szerintem a hagyományos sítechnikánál mesterkéltebb, és bonyolultabb mozgás nem nagyon létezik, nem véletlen, hogy évekbe telik, amíg valaki elfogadható tudásszintet ér el vele, a carving ezzel szemben olyan, mint a biciklizés, ha egyszer megvan az egyensúly, a további fejlődés már magától megy.

Nem volt sok idő a két kezdővel foglalkozni, de azért a leglankásabb pályán megmutattuk nekik a hóekézés alapjait, az első napot ennek az önálló gyakorlásával töltötték. Hagyományos technikával egy hét alatt még akkor sem lehet látványos eredményre jutni, ha egész nap oktató foglalkozik a kezdőkkel, ezért nem voltak illúzióim, mire lesz ez elég. Mivel érdemi előrelépésre így esély sem volt, a második napon hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy vesztenivalónk nem lévén felrúgjuk a szokásos menetrendet, és elkezdünk azonnal carvingot tanulni. Részletesen elmagyaráztam a dolog működési elvét, majd néhány rávezető gyakorlat bemutatása után ismét magára hagytam a két lányt. A közbenső időben leginkább az évek óta tökéletesen carvingoló tízéves fiammal gyakoroltak, aki már annyiszor hallotta tőlem a szokásos jótanácsokat, hogy semmi nehézséget nem okoz neki mindig a helyzethez illőt bemondani. A harmadik nap végére mindketten óvatosan bár, de párhuzamos léccel élen kanyarodva jöttek le a közepes nehézségű pályákon, és elértek egy olyan tudást, ahonnan kizárólag önálló gyakorlás útján is tökéletesre fejleszthető a technika.

A síiskolák tehát azért nem tanítanak carving technikát, mert pontosan tudják, hogy töredékére esne a bevételük. Mi hasznuk lenne abból, ha néhány nap alatt megtanítanák a kezdőket szépen, jól és élvezetesen síelni, amikor ugyanezek az emberek éveken keresztül visszajárnak, és jó pénzt fizetnek az egyhetes tanfolyamokért, melyeken olyan tudást oktatnak, amit még tíz év után is bőven van hová fejleszteni?

A forex bizniszben összehasonlíthatatlanul nagyobb pénzek forognak, mint a síoktatásban, és van még egy fontos különbség. A forex, és általában a tőzsde összességében nullszaldós játék. Azt lehet megnyerni, amit másvalaki elveszít. Az iparág bennfentesei tehát nemhogy abban nem érdekeltek, hogy az átlagember gyorsan megtanuljon nyereségesen kereskedni, hanem elemi érdekük, hogy soha ne tanuljon meg. Naivitás volna hát feltételezni, hogy ebben a hatalmas üzletben a kezdők oktatása lelkiismeretesebben folyik, mint a sípályán. Ahogy olvasom a sok fellengzős, semmitmondó általánosítást az elmélet szintjén, és a ronda csúsztatásokat a gyakorlati példák magyarázata során, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a szerző szándékosan vezeti félre az olvasókat. Oldalakat szentel például a mechanikus stratégiák elleni kirohanásoknak. Nyomatékosan sulykolja, hogy ilyen stratégiával nem lehet pénzt keresni, meg ne próbálja senki. Nem gyanús ez egy kicsit? Nos, én kizárólag mechanikus stratégiákkal érem el az eredményeimet, mással nem is foglalkozom. Ennek ellenére nem jelentem ki, hogy intuíciókon alapuló kereskedéssel nem lehet pénzt keresni. Azt viszont saját és mások tapasztalatából tudom, hogy sokkal nehezebb, a próbálkozók számához képest elenyészően kevés embernek sikerül.

Minden oktató anyag alaptétele, hogy „holy grail” vagyis bárki által egyszerűen használható nyereséges stratégia nem létezik. Bátor dolog valamiről kijelenteni, hogy nem létezik. Mindig ott van a lehetőség, hogy az a valami mégis létezik, csak éppen nem tudunk róla. A jelek szerint én éppen két ilyen, az okosok szerint nem létező stratégia eredményeit mutatom be a www.nagypenz.hu oldalon.

A könyvet, ami ezeket a gondolatokat ihlette, elrettentő példaként te is megkaphatod ingyenesen, magyar nyelven. Kattints ide, és add meg az email címet, ahová küldhetem. Ha viszont nyereséget szeretnél elérni, akkor inkább a saját stratégiáim közül javaslok választani.