Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy semmi bajom a munkával. Különösen kétkezi munkát végzek szívesen, legyen szó gázkazán szerelésről, vagy hólapátolásról. Egy szerkezet működésének megértése, a hiba megtalálása, megjavítása számomra kifejezetten izgalmas szórakozás, a család elismerése igazi jutalom, nem beszélve a megtakarított tízezrekről. A szabadban végzett fizikai munka kellemes testgyakorlás a jó levegőn, remek alkalom a társasági életre a szomszédok körében, vagy az elmélyedésre, ha nincs a közelben senki. Sajnos azonban a tapasztalat szerint ezeket a munkákat nem fizetik túl jól, ha valaki hivatásszerűen űzné. Vannak aztán olyan munkák, amiket viszonylag jól megfizetnek. Volt részem ilyen nyakkendős állásban is, de semmi örömet nem találtam benne, sőt a szó jó értelmében még munkának sem neveztem volna. A fizetés pedig bár bőségesen elég volt a gondtalan mindennapokhoz, a meggazdagodáshoz túlságosan kevés. Így aztán mindig oda jutok vissza, hogy egy dolog a munka, és egy másik a pénzkeresés.