A hazai bróker botrányok, és a svájci frank árfolyamának hirtelen ugrása miatt csődbe ment külföldi brókercégekről érkező hírek különösen aktuálissá teszik ezt az amúgy is kedvelt témát. Az én személyes véleményem röviden: nem érdemes. Nincsen legjobb brókercég, az egyik ebben jó és abban kevésbé, a másik éppen fordítva. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármilyen egzotikus szigeten bejegyzett, soha nem hallott nevű cégnél bátran nyitnék számlát csak azért, mert különösen nagy kedvezményeket ígérnek. A közismert, több éves múlttal, és nagy ügyfélkörrel rendelkező, szabályozott körülmények között működő brókercégek közül is bármelyik bármikor csődöt jelenthet, de itt csak idő kérdése, és a befektetővédelmi alapból kifizetik a pénzünket.  Most éppen előfordult néhány, de azért ebben a piaci szegmensben a brókercsődök igen ritkák.  A brókercéggel kapcsolatos kockázatok miatt aggódók lelkét erősítse inkább az a tudat, hogy a forex kereskedés sok más kockázatához viszonyítva a bróker fizetésképtelenségének kockázata a legkisebb, a többihez viszonyítva szinte elhanyagolható.  A veszteséget szenvedő ügyfelek közel 100 százaléka a saját kereskedési hibái miatt nullázza le a számláját, nem a brókercég csődje, vagy más okok miatt.  Úgy is fogalmazhatnék, hogy figyelemre méltó eredmény, ha valaki brókercsőd miatt bukja el a pénzét. Ez ugyanis jó eséllyel annak a jele, hogy korábban képes volt arra, ami csak keveseknek sikerül: a kereskedés során hosszabb időn át gyarapította, de legalábbis megőrizte a tőkéjét.

A biztonság mellett a másik fő kérdéskör a spread-ek, egyéb költségek, és a brókercég vélelmezett rosszindulata az ügyféllel szemben.  Erre én azt mondom, hogy régen rossz, ha a kereskedés sikere a brókercégen múlik.  A kereskedési stratégiának olyannak kell lennie, hogy a kötésenként elért nyereség legalább egy nagyságrenddel nagyobb legyen, mint az üzletkötésre jutó költség.  A devizakereskedéssel elérhető extra magas hozam ára éppen a nyereség alakulásának nagy bizonytalansága. Ha egy stratégia csak annyira nyereséges, hogy a várható eredményt a bróker költség érdemben befolyásolja, akkor könnyen veszteséges stratégia válhat belőle, ha a piaci körülmények kicsit kedvezőtlenebbre fordulnak.  A brókerek egyébként érthető módon szeretik megkeresni a magukét minden üzletkötésen. Amelyik nagyon alacsony spread-eket hirdet, az behozza az elmaradt hasznot máshol. Én a fix spread-es számlákat szeretem, ott legalább előre tudja az ember, mire számítson. Ezen kívül kamatkülönbözet (swap) formájában merül fel némi költség, de ennek mértéke a spread-hez képest általában nem jelentős. Más címen ma már nem szokás díjat szedni, a számlanyitás, számlavezetés, pénzmozgatás rendes cégeknél díjtalan.

Komoly reklámértéke volt az utóbbi években az ECN, STP, és ki tudja még milyen betűkombinációkkal azt jelezni, hogy a brókercég „kiviszi a piacra a megbízásokat”. Ennek elvileg abban állna a jelentősége, hogy szemben a többi, market maker-nek nevezett brókerrel ők nem érdekeltek abban, hogy az ügyfél veszítsen, ezért „tisztességesen teljesítik a megbízásokat”.  A market maker ugyanis csak az árakat veszi a bankközi devizapiacról, de amikor az ügyfél üzletet köt, ő maga áll a másik oldalra. Így aztán ha az ügyfél nyer, a bróker veszít, ha pedig az ügyfél veszít, a bróker nyer.  Innen már csak egy lépés az a feltételezés, hogy a brókernek elemi érdeke valami tisztességtelen manipulációval elérni azt, hogy az ügyfél mindenképpen veszítsen. A valóság ezzel szemben az, hogy az ügyfelek nagy többségének a világon semmi segítségre nincsen szüksége ahhoz, hogy elbukja a pénzét. A túlzott kockázatvállalás és a megfelelő stratégia hiánya miatt legtöbben néhány hét, vagy hónap alatt maguktól is lenullázzák a számlájukat, a befizetett pénz pedig a brókeré lesz. De nincs ez másként az ECN brókereknél sem. Az átlagos ügyfél által nyitott pozíciót a kis mérete miatt még ha akarnák, sem tudnák kiközvetíteni a bankközi kereskedésbe, ahol 10 lotnak megfelelő nagyságrendben kezdődnek az üzletkötések. Legfeljebb az ügyfelek összesített, nettó pozícióját tudják lefedezni ha akarják, és ha az eléri a megfelelő méretet, de ezt bizonyos esetekben a market maker-ek is megteszik. A valóságban az ECN brókerek ugyanúgy az ügyfelek által elveszített pénzből élnek, mint az összes többi. Az alacsonyabb spread fejében viszont jutalékot szednek, és magasan tartják a minimális számlaméretet és a kötésméretet.  Ezzel pedig azt érik el, hogy az ügyfél nagyobb kockázatot vállal, mint amekkora jó lenne neki, így nagyobb eséllyel, gyorsabban veszíti el a pénzét. Ami természetesen a brókercég nyeresége lesz, majd bolond lenne elajándékozni másnak a piacon.

Kell-e, hogy ez fájjon nekünk? Szerintem nem. Ha én egyszer a saját hibámból pénzt veszítek a piacon, semmivel nem lesz kisebb a veszteségem akkor sem, ha a brókercég helyett valaki másé lesz a pénzem. Ha viszont tudom, hogy a brókercég nyereségét növeltem vele, akkor vigaszt nyújthat a tudat, hogy legalább a brókernek jól megy az üzlete. Ez pedig azért fontos, mert így jó eséllyel semmi akadálya nem lesz, hogy legközelebb ha nyerek, kivehessem a pénzemet a kereskedési számlámról. Egy jól menő forex brókercégnek ugyanis a legféltettebb kincse a jó hírneve, és eszébe sem jut majd mindenféle mondvacsinált indokkal visszatartani a pénzemet. Ugyanez egy olyan cégről, amelyik a nullszaldós működés határán kínlódik, jóval hamarabb feltételezhető. Szóval keressen csak jó sokat az a bróker az üzletén, meg persze lehetőleg én is a piacon!

A brókercégek közötti versengés az utóbbi időben leginkább a számlanyitáskor kínált bónuszok területén látványos. Nem ritka, hogy a befizetett összegre 100 %, vagy akár annál is magasabb bónuszt ígérnek. És nemcsak ígérik, tényleg meg is adják. Csakhogy a lényeg szokás szerint az apró betűs részben van. Van amelyik cég kertelés nélkül leírja, hogy a bónusz nem kivehető. Mások nem zárják ki, hogy az összeget hazavihesd, csak teljesíthetetlen feltételhez kötik. Olyan mennyiségű üzletkötést kellene hozzá lezárni rövid idő alatt, ami az ezzel járó magas kockázat miatt gyakorlatilag garantált számlanullázást jelentene. A legalattomosabb mégis az a konstrukció, amikor a bónuszt csak addig tartják a számlán, ameddig tart a befizetett tőke. Számlát nyitsz mondjuk 1000 dollárral, kapsz hozzá 1000 dollár bónuszt. A legtöbben a kockázatot ilyenkor természetesen a 2000 dolláros kezdő egyenleghez méretezik. Rosszra fordulnak a dolgok, elkezd fogyni a tőke, de úgy látszik nincs nagy gond, szerencsére ott van a bónusz. Amikor az egyenleg eléri az 1000 dollárt, a brókercég egy mozdulattal visszaveszi a bónuszt, és máris lenulláztad a számládat. Az ügyfelek legnagyobb része ilyenkor szembesül először az apró betűkkel, ahol ez előre le volt írva. Ebben a formában a bónusz nem más, mint egy csapda, amely kétszeres kockázatvállalásba hajszolja a nem kellően körültekintő (vagyis átlagos) ügyfelet, hogy így gyorsítsa meg a számla lenullázását.

Elhamarkodott dolog volna a fentiek alapján arra a következtetésre jutni, hogy minden brókercég bónusz ajánlata átverés. Vannak kipróbált, megbízható brókercégek, ahol a bónusz teljesíthető feltételek mellett kivehető, szükség esetén veszteség finanszírozására teljes egészében felhasználható, vagyis valódi hozamnövelő és kockázat csökkentő eszköz.